A női táska rejtelmei

Nagy, közepes, kicsi, váll, háti, öv, sport, színházi, estélyi, ahányan vagyunk, annyi félét hordunk, mi nők.

Ha jobban belegondolunk, a pasik szinte elvannak a hanyagul a zsebükbe dobott kulccsal és telefonnal és már indulnak is útnak.

Nekünk, nőknek valamiért általában kell a biztonságérzet, az a tudat, hogy minden helyzetre fel vagyunk készülve.

Akkor is, ha csak egyedül indulunk útnak, de ha gyermekünk is van, akkor ez még hatványozódik.

Nos, mit is rejt általában egy női táska?

Alapból ugye elteszünk egy pénztárcát, ami gyakran már eleve méretes és vagy ez tartalmazza az iratainkat, vagy még hozzá jön egy irattartó.

Az elmaradhatatlan papírzsepi készlet sem hiányozhat a hatalmas kulcscsomó mellől, melyet a különféle nőcis kulcstartók tesznek terebélyessé.

Ha a világvégére is fel akarunk készülni, akkor kell még kézfertőtlenítő, toll, öngyújtó, összecsukható esernyő, zsebnaptár/jegyzetfüzet, alap sminkkészlet, én speciel összecsukható hajkefével is meg szoktam ezeket spékelni.

Ja, és természetesen bármikor becsúszhat egy kisebb vásárlás, így egy összehajtható textilszatyornak is helyet kell még szorítani.

Ha valaki igazán elvetemült nőci, az még pakolhat be szárazsampont/hajlakkot, parfümöt, ajakápolót, izzadásgátlót, tampont/betétet, hiszen sosem lehet tudni ugyebár…

Na, már el is fáradtam ennek a táskának a képzeletbeli cipelése közben.

Arra már ki sem térek, gyerekkel ez hogy nézhet ki, mert megzavarhatja egyesek nyugalmát, olyan sokkoló. 😀

Természetesen vannak praktikus hölgyek, akik képesek ésszerű keretek között maradni.

De lássuk be, sok mindenben magunkra ismertünk.

Esélyek egyenlősége – ismerjük meg embertársainkat

Ha az ember egészségesnek születik, esetleg felnőttkoráig, vagy akár élete végéig az marad, nem is tudja, hogy milyen szerencsés. Általában szintén egészséges (bár nem szeretem ezt a szót használni erre) emberek az ismerősei, családtagjai.

Persze hall történeteket betegségekről, lát alapítványi reklámokat, esetleg valamelyik ismerősének az ismerőséről kap olyan információt, hogy megrokkant.

De lényegében, kívülállóként fogalma sincs róla, hogy ez mit takar, mivel jár.

A többség sajnálkozik, azt gondolják, itt a vége az illető életének és innentől csak vegetál.

PEDIG – és ez a kulcs, – maga a fogyatékosság nem betegség, hanem egy másfajta létállapot, annyi, hogy a fogyatékosság típusától függően kell kialakítani az életvitelt.

Fogyatékosság alatt pedig NEM szellemi fogyatékosságot kell első sorban érteni: fogyatékosság lehet érzékszervi (látás, hallás), mozgásszervi, pszichés-pszichoszociális, mely lehet születéskori vagy később szerzett.

Hogy milyen például egy vak ember? Elmondhatom, hogy ugyanolyan, mint BÁRKI más, ugyanolyan jó képességű, okos, értelmes ember, ugyanolyan érzésekkel, vágyakkal, mint bármely “egészséges” társa. Ha megfelelő közegben nő fel, akkor képes lehet bármire, egyetemi diplomát szerezni, szellemi munkát végezni, családot alapítani stb. Ugyanígy egy siket is, egy kerekesszékes is.

És ott vannak az idegrendszeri betegek, az enyhe autisták vagy egyéb, pszichés betegséggel (pl. bipoláris zavar) rendelkezők. Van, akiről elsőre nem is mondanád meg, hogy bármilyen betegséggel küzd.

Vannak már szép törvények, melyek biztosítják az egyenlő bánásmódot, azonban a társadalom még mindig gyerekcipőben jár a témában. Abban, hogy elfogadóbb legyen, hogy kicsit ő is alakítsa úgy magát (lásd közlekedés), hogy az a fogyatékkal élőknek is élhető legyen. Pici segítségek ezek, melyek a mindent jelenthetik, az önálló élet lehetőségét egy fogyatékossággal élőnek.

Legyünk elfogadóak, legyünk empatikusak és gondoljunk néhanapján bele, hogy sajnos mi is bármikor szenvedhetünk olyan sérülést vagy betegséget, mely miatt ebbe a kategóriába sorolódunk. És ettől még nem ér véget az életünk, csak egy másfajta kezdődik!!

A nagy KÜLSŐ para

Bevallva vagy bevallatlanul a nőkre szokatlanul nagy nyomás nehezedik a külsőségek terén. Igaz, minden korban, mindig volt egy uralkodó szépségideál, amihez a nők igyekeztek alkalmazkodni. De akkoriban még talán mások voltak a társadalmi normák, a női szerepek és egy 10 gyerekes családanyától talán mégsem várták el, hogy Marilyn Monroe hasonmást faragjon magából.

Manapság a lehetőségek száma végtelen, már annak aki bírja anyagilag és gyomorral, na meg magas a fájdalomküszöbe: plasztikai átalakító műtétek, zsírleszívás, ráncfelvarrás, arcvasalás, botox kezelések, implantátumok, hogy csak a legdrasztikusabb beavatkozásokat említsem. És akkor még nem beszéltünk a 3-4 hetente végzendő szépítészeti módszerekről: 1D-6D műszempilla, géllakk/műköröm, gyantázás, kozmetikus, fodrász, amit ha összeadunk egy havi átlagfizetés jön ki.

Na és ott vannak a tartósabb, de időnként ismétlésre szoruló beavatkozások: sminktetoválás, hajhosszabbítás, amire nem árt jó előre spórolni, ha az ember lánya nem milliomos, ellenben minőségi munkát szeretne magán viszont látni.

Ha minden kötél szakad és egyikre sincs pénzünk, elég, ha lövünk egy szelfit a legújabb okostelefonnal és ha hipermodern a beállítás, akkor már eleve retusáltan, vagy kisminkelve kerülünk ki a képről. Ha mégsem, akkor ezt könnyedén megtehetjük utólag, applikáció segítségével.

Na de most beszéljünk a lényegről: miért van minderre szükség? Kinek akarunk ennyire tetszeni? Férjurainknak? Nem hiszem…én valami mást sejtek e mögött! Manapság társadalmi ELVÁRÁS, hogy egy nő, közel a 40-hez vagy a fölött -akár anyukaként- is nézzen ki tinilánynak, de legalábbis legyen MILF (angol betűszó, melynek jelentése:anyuka, akit szeretnék meg…!). Igen, nem csalás, nem ámítás, nyugaton erre a címre hajtanak az anyukák.

Na de őszintén, miért is kellene engedni ennek a nyomásnak? Miért frusztráljuk magunkat? Miért nem lehet egyszerűen elfogadni az öregedést? (Ezeket magamtól is kérdezem közben 😀 )

woman-1566154_1920

Én a szelfik nagymestere voltam sokáig és igazából semmi értelme, azon kívül, hogy egy rakat nevetséges kép készült rólam nevetséges helyzetben.

Amiben több értelmet látok, az a fotózás szakembernél, aki szakszerűen retusálja is a fotóinkat és ha ügyes, akkor a szebbik arcunkat láttatja. Talán akkor megnyugszunk és elhisszük: úgy vagyunk jók ahogy vagyunk!

Szerencsére terjedőben van egy újabb trend, méghozzá a természetes, smink és retus nélküli fotók készítése, legalábbis híresség vonalon. De félő, hogy mint minden divathullám, ez is szépen lecseng.

Hogy mi a megoldás? Őszintén nem tudom, de talán az, hogy igyekezzünk életkorunkhoz képest a legjobb formánkat hozni, természetes úton: például sok sporttal, sok gyümölcs, zöldség és víz fogyasztásával és akkor garantált, hogy sokáig fiatalosak maradunk!

Van-e értelme az újévi fogadalmaknak?

Korábban már többször írtam a motivációról, sőt az új évkezdésről is.  Azonban most más megközelítés jutott az eszembe.

Nagyon nagy reményekkel mentem neki a január elsejének, szerettem volna egyszerre sok mindent máshogy csinálni, úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Arra gondoltam, hogy ez a tény, hogy új év kezdődik, ad egy löketet, lendületet, ami visz tovább.

Felkeltem január elsején és nem változott semmi. Ugyanaz voltam, ugyanazokkal a problémákkal, ugyanazokkal a gátakkal. Nem voltam kész a gyökeres változtatásokra.

Miközben tavaly is untam már a magamnak tett ígéreteket, amelyekhez – bevallom – sokszor nem volt erőm, vagy csak ideig-óráig.

Aztán beszélgettem édesanyámmal, aki azt mondta, hogy egy szakértővel készült interjút látott, amelyben kifejezetten negatívan említették a január 1-ével kezdődő fogadalmakat.

Azt tanácsolták, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen egy dátumhoz, mert azt betartani nagyon nehéz, utána pedig még rosszabbul érezzük magunkat, saját magunkat vádoljuk, ha nem sikerül. Így rögtön kudarcélménnyel kezdjük az évet.

De a céljainkról ettől még nem kell lemondanunk, sőt! Ne feledjük, hogy bármikor, bármely pillanatban kezdhetjük újra, nem kell hozzá különleges alkalom.

Egy egyszerű, szürke, hétköznapi estén vagy reggelen is elkezdhetünk változtatni.

S talán jobb, ha eleinte nem is szabunk magunknak korlátokat. Érezzük, hogy megtehetnénk ugyanazt, mint korábban…de mégsem tesszük, mert tudjuk, mivel teszünk jót saját magunknak.

El kell jutni a “nem vagyok rá képes” állapotából a “képes vagyok rá” állapotáig.

 

can-self-motivation-cutting-letter-260nw-264221285

Én érzem, tudom és biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog nekem, amiket szeretnék: van bennem egy ősbizalom ezzel kapcsolatban.

S ha nem pont január 1-től, akkor nem! Semmi gond! Ha Te is így vagy, bocsáss meg magadnak, de ne dobd el a lehetőségét annak, hogy év közben, egy egyszerű naptól elkezdve menni fog! Sok-sok kis lépés, egyszerre csak egy cél, nekem mindig ezt tanácsolták. Legyen! Tudom, hogy sikerülni fog!

Visszatérés a munkába

Ma az jutott eszembe, hogy milyen is egy hosszabb kihagyás után visszatérni a munkába. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a két ünnep között sem kellett dolgoznom.

Azonban hiába volt a sok szabadidő és a csodás ünnepek, valami mégis hiányzott.

Ma nagyon keservesen vettem rá magam, hogy elkezdjek dolgozni…

Aztán amikor már nyakig benne voltam a munkában, azt vettem észre, hogy élvezem! Igen, ez hiányzott! A jól végzett munka öröme! És az, hogy újra kapcsolatba kerültem a kollégákkal, akik -valljuk be- hiányoztak!

Azért az hozzátartozik a történethez, hogy alapvetően is szeretem a munkám, mert azt csinálhatom, amit szeretek olyan feltételek mellett, ami vállalható részemről: részmunkaidős marketinges vagyok egy alapítványnál, főleg távmunkában.

De nem volt ez mindig így: dolgoztam 8-10 órákat korábbi munkahelyeken plusz bejártam vidékről Budapestre, Budapestről vidékre.

ÉN DÖNTÖTTEM el, hogy nem ezt akarom folytatni…és voltam ideiglenesen munka nélkül és kockáztattam, sokszor, sokat! Az, hogy végül a hobbid legyen a munkád, különösen, hogy jó célért dolgozhass, kockáztatással és áldozatvállalással jár, legalábbis az elején. 15 évembe telt, mire rájöttem mit akarok és kialakítottam a rendszert, amiben nem csak a munka van, hanem a blog is, ami szerelemgyerek, ezen kívül magánélet és a sportot is behúzom az életembe, mint fontos tényezőt.

Ha valaki azt mondja, nem élhetsz úgy, ahogy szeretnél, ne higgy neki! Ahogy annak sem, aki azt mondja, erre vagy arra nincs ideje! Hiszen az ember maga alakítja ki az életét és az idejét, úgy, ahogy szeretné. Csak erre rádöbbenni idő… Apukám vállalkozóként évtizedeket dolgozott le 24/7 üzemmódban. Sajnos egy családi tragédia kellett, hogy rádöbbenjen, nem éri meg és hogy mi az igazán fontos az életben. Ezután kialakította úgy az életét, hogy passzív bevételei vannak, ő pedig végre: pihen! És igen, ő is hozott ezért áldozatokat korábban, nem is keveset!

Az élet értelme, hogy azt csináld, amit szeretnél, hogy arra legyen időd, amit szeretnél. Pont ezért ne hagyd veszni az elsőre őrült ötletnek tűnő gondolataidat! Lehet, hogy ezek adnak támpontot a későbbiekhez…

Az évforduló jelentősége

Ma van a 13. évfordulónk a párommal.

Pont Szilveszterre esik, mert bár már pár hónappal előtte ismertük egymást, de egy szilveszteri bulin jöttünk össze.

Így mi ilyenkor az újév beköszönte mellett, ezt is ünnepeljük.

13 év…rengeteg idő, de közben mégis egy szempillantás alatt eltelt.

Hogy mi a hosszú kapcsolat titka?

Lehet, hogy az, hogy még nem házasodtunk össze. 😀

De viccet félretéve, amikor megismertem a páromat, épp egy 3 éve tartó szingli korszakomat éltem. Semmit nem bánok ebből az időszakból sem, voltak kalandok és rövid kapcsolatok akkoriban. Aztán egy idő után hiányzott valami…vagy inkább VALAKI!

Egy olyan TÁRS, akiben vakon megbízhatok, akinek nem az a célja, hogy megdöntsön minden szembe jövő nőt, aki hűséges, akivel el tudok elmélkedni akár a világ keletkezéséről is.

Ő pont ilyen! És nem, nem szerelem volt első látásra. Kb. 3 hónapig jártunk össze közös baráti körrel az ominózus szilveszteri buliig, mire átfordult bennem valami.

Az azóta eltelt majd másfél évtizedben Ő mellettem volt MINDIG. Akkor is, amikor baj volt, beteg voltam, akkor is, amikor sokat híztam a gyógyszerek miatt. Voltak holtpontok, amikor el akartam menni, de végül mindig maradtam.

Ő egy igazi TÁRS típus, ezt be kellett látnom. Sok hibája van, ahogy nekem is. De rajta kívül egy férfival sem találkoztam soha, aki ugyanezt végigcsinálta volna értem!

Ez a 13. évforduló egy újabb mérföldkő a történetünkben és méltóképpen meg is ünnepeljük az év utolsó napján.

Mert pont a fentiek miatt, van jelentősége!

Motiváció a jövő évre!

Azt mondják, 7 évente újabb ciklus kezdődik az életünkben, és hogy “kicserélődik” ez idő alatt újra és újra minden sejtünk. (Nekem ez pont aktuális, mivel 36 éves vagyok).

Jó hinni ebben, meg abban is, hogy komoly változásokat tartogat az elkövetkezendő 7 esztendő.

De még inkább az elkövetkezendő új esztendő, ami már a küszöbön van!

Én azt gondolom, hogy SOHASEM késő változtatni, tanulni, életmódot váltani, új szerelembe esni. Amíg csak élünk, ezeket bátran tegyük meg!

Nagyon sokan vannak, akik motiválhatnak bennünket, például akik 160 kg-ról vagy még nagyobb súlyról fogynak mindössze egy év leforgása alatt normál súlyra:

Az első kép forrása: boredpanda.com, a második kép forrása: nlCafé

before-after-weight-loss-success-stories-21-59d2428f4b537__700

3

Vagy itt van az a férfi, aki drogfüggő hajléktalanból lett dollármilliomos:

https://femina.hu/terasz/hajlektalanbol-lett-milliomos/

17315269_05573b4dc0c356455a802c59cbe42eaf_wm

További inspiráló történetek az alábbi linken:

https://bovebbenportal.com/2018/05/21/17-erzelmekkel-teli-pillanat-ami-mindenki-szemebe-konnyeket-csal/

Az emberi elme csodákra képes, ha elhiszi magáról!

A lényeg, hogy a negatív gondolatoknál nyomjunk egy STOP! gombot és ne nézzünk sose hátra, csak előre és mindent bele az Újévben (is)!

Csodálatos Szilveszter Estét és Boldog, Eredményekben, Sikerekben, Boldogságban Gazdag Újévet Kívánok!

Lehet közösségi média mentesen élni?

Jó pár éve hallottam azt a mondatot, hogy aki “számít”, az fent van Facebookon, majd amikor megjelent a Linkedin, ugyanezt kezdték el szajkózni szakmai fronton. Jómagam régen iwiw-es voltam, majd 2009-ben töröltem onnan magam és regisztráltam a Facebookra. Még profilképem sem volt nagyon sokáig és nem is nagyon jelöltem be senkit. Úgy emlékszem, már akkor kicsit elegem volt a közösségi médiából.

De aztán ahogy teltek a hónapok, egyre több régi ismerős megtalált.

Később 2× töröltem is magam, de ez 7-8 évvel a regisztrálásom után következett be.

Még most is elfog néha a késztetés, hogy eltűnjek a közösségi térből, de ezt egyedül Miattatok, a 4angyal blog miatt nem teszem meg.

Amúgy meg ezek az oldalak, főként a Facebook, úgy lettek kitalálva, hogy függőséget okozzanak. Szó szerint elvonási tüneteket okoz a hirtelen megvonása, mint egy drognál.

Ezen kívül aggályos, hogy mennyire sokrétű és bizalmas információkat gyűjtenek és tárolnak rólunk.

Őszintén: nem lenne jobb online közösségen kívül, valódi közösségben élni az életünket, mint régen? Dehogynem! Lehetséges ez?Igen! Minél többen gondoljuk így, annál inkább lehetséges!

Nyugaton már elkezdték, egyre többen törlik magukat.

Azt hiszem, a Facebook sem lesz örökéletű…de azért ennek lecsengése még jó pár évbe beletelik.

Falak

Majd mindannyiunknak vannak falai, kinek átugorhatóak, kinek álcázottak, kinek olyan magasak és áttörhetetlenek, hogy maga sem tud egykönnyen szabadulni belőlük.

Ezekkel a falakkal nem rendelkezünk születésünk pillanatában. Ez valami olyasmi amit megtanulunk és a sérelmek hatására építgetjük fel lassan, téglánként.

Nekem hihetetlen erős és magas falaim voltak régebben, borzasztóan zárkózott voltam és csak néhány embernek mertem igazán megnyílni.

Ma már egy másik ember vagyok: nyitott könyv, bárkinek képes vagyok nyíltan mesélni az életem bármely történéséről.

Az, hogy most blogot írok, amihez elkerülhetetlen, hogy adjak magamból, ha úgy tetszik, kiadjam magam, ez is egy csoda. Aki ismert 10 évvel ezelőtt, az nem gondolta volna, hogy egyszer képes leszek erre.

Vannak még mélységek sajnos a tarsolyomban, amelyek jó blog cikk alapot képezhetnek, idővel megosztom őket. Igen, mert nincs titkolnivalóm, viszont segíteni szeretnék másoknak.

Talán, hogy tanuljanak a hibámból, hogy elkerüljék azt és hogy megmutassam, az emberek igenis fel tudnak állni bármilyen nehéz helyzetből és képesek megváltozni!

Én már szinte falak nélkül mászkálok, védtelenül és őszintén. Igen, van, hogy betámadnak és sérelem ér. De vigasztal az a tudat, hogy én megpróbáltam és hogy mindig őszinte vagyok. Ez vagyok én, ezt adom és ha valaki ezért bánt, hát tegye, lelke rajta. Túlélem…

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑