Függetlenségünk: hol van a határ?

Még valamikor nagyanyáink korában egészen másfajta világot éltünk. Mások voltak a női szerepek, lehetőségek és szokások. (Nem minősíteném, hogy ez jobb volt, vagy rosszabb, mindenki döntse el saját maga.) Ezt elmosta a több hullámban érkező feminista mozgalom.

Hogy mi is az a feminizmus?

“A feminizmus – számos irányzatának köszönhetően – rendkívül sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. Egyes mozgalmak kifejezetten a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a fizikai biztonságára helyezik a hangsúlyt, legyen szó akár a családon belüli, akár a munkahelyi erőszakról, vagy épp a prostitúcióról. Akadnak olyanok, akik az egészségügyre specializálódnak, vagy épp a törvények és a jog oldaláról közelítik meg a kérdést. A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat, amelyek egy férfit megilletnek. A történelem feminista mozgalmainak három hullámát különböztetik meg. Mindegyik szakasz, ugyan azokat a kérdéseket taglalja, különböző szempontból.” Forrás: Wikipédia

Ez így mind nagyon szépen hangzik, de mint minden éremnek, ennek is 2 oldala van:

Jó-e a női szerepeinket feladni és szinte férfiként teljesíteni? Jó-e, ha csak magunkra számíthatunk és nem egy családban élünk, hanem egyedül? Megéri-e az árát az anyagi függetlenség és az, hogy ha ugyanazt csináljuk, mint egyes férfiak (gyakran váltogatjuk partnereinket)?

Talán azzal nincs is baj, ha valakinek van ilyen időszaka. Én a harmincas éveimben járok és az elmúlt 10 évben sokat fejlődtem “nőiség” szempontból. Eléggé feminista gondolkodásmódom volt, de mára eljutottam oda, hogy nem görcsösen, de szeretnék, szeretek NŐ lenni a kapcsolatban. Szeretem, ha van egy társam, akivel egységet alkotunk. Igenis szeretem, ha vannak hagyományos női szerepeim. Mert egyedül kevés vagyok a nőiségem megéléséhez. Ideiglenesen persze lehet egyedül lenni, de hosszú távon nekem szükségem van a szerelemre és nem csak arra, hanem arra, hogy valaki mellettem, igazán FÉRFI lehessen és én igazán NŐ. Hogy néha Ő is engedjen és besegítsen a háztartásba. Hogy engedje, hogy én vezessem a kocsit. De: néha én is engedjek és szívből főzzek neki valami finomat, hogy egyszer-kétszer ágyba vigyem neki a reggeli kávét egy rohanós hétköznapon is. És nem megfelelési kényszerből, hanem azért, mert ezt akarom, mert jó érzéssel tölt el és mert az igazi férfi nem él vissza ezzel a szereppel, hanem hálás. Hálás, büszke és Ő is igazi férfinak érzi így magát. És boldog és akarja, hogy tovább tartson ez a történet. Kettőnk, a Nő és a Férfi története.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: