Amikor már minden mindegy

Általában nagyon is nem mindegy! Olyannyira nem, hogy görcsölünk: jaj, nem szeret, jaj túlsúlyos vagyok, jaj, biztos kirúgnak, jaj, jaj, jaj…

Ez a görcsös akarás állapota, amikor tulajdonképpen nem jutunk sehova, egyhelyben toporgunk és közben sajnáljuk magunkat.

Elárulom, hogy addig, amig erre vonatkozóan nem leszünk belátással és nem engedünk a gyeplőn, addig nem is fog változni semmi, jó irányba legalábbis biztosan nem.

Ugyanis ha szeretnénk valamit is elérni az életben ahhoz legfőképpen két dolog kell:

  • optimizmussal egybekötött cselekvés
  • sodródással egybekötött szerencse

Tehát van egy rész, ami rajtunk múlik, abba igenis bele kell tenni a munkát, de a másik része a dolognak olyan jellegű, hogy nem rajtunk múlik, hanem a -ki minek hívja- Jóistenen, sorson, szerencsén. Ehhez viszont hagynunk is kell picit néha sodortatni magunkat az áramlatokkal.

Lássunk egy példát: előállapot: nyüszögök azon hogy túlsúlyos vagyok és így senkinek sem kellek majd, amig erre megy el az energiám, nem is teszek semmit. Pl. csak nézem magam a tükörben és bőgök.

És itt jön be a lényeg: AMIKOR MÁR MINDEN MINDEGY lelkiállapot, amikor már annyit sajnáltam magam, hogy mindegy, hogy túlsúlyos vagyok, az is, ha lefogyok, az is, ha örökre egyedül maradok, igazából minden tökmindegy…DE: teszek egy próbát. Nem görcsösen, de lenyomom az első edzést 10 év után. Aztán rájövök, hogy az nem is volt olyan vészes, így két nap múlva a következőt. Ekkor rájövök, hogy jólesett, jobb tőle a kedvem és jobban is alszom. És így tovább, mígnem elkezdenek látszani rajtam az első eredmények.

Tehát: BELETETTEM A MUNKÁT, AMIT NEKEM KELLETT!

Majd egy barátnőm elhív egy wellness hétvégére, mert épp szakított a pasijával és különben is, már ki van fizetve. Arra gondolok, miért ne, hiszen már egészen elégedett vagyok az alakommal a sok edzést követően.

MAJD: BEJÖN A JÓISTEN RÉSZ: A vacsoránál pont egyszerre akarunk szedni a svédasztalról valakivel, így összeütközünk. Egymásra nézünk és olyan, mint a villámütés:

zavarban vagyunk, de elkezdünk beszélgetni. A csajszis wellness végén éppen kicsekkolunk a barátnőmmel, majd odaszalad a svédasztalos pasi és elkéri a telefonszámomat, mert látni szeretne még!

De erre sem görcsölök rá, hiszen ha hív, hív, ha nem, nem, minden mindegy!

Otthon tovább folytatom az edzést, mert tudom, hogy jót tesz nekem és nem csak az alakomnak. Épp befejezem a súlyzós részt, mire csörög a telefon: a wellnesses pasi az!

Randira hív……a vége, ha így folytatom, akkor happy end…

De ez csak egy példa volt a sok közül (megjegyzem fiktív történet, nem az én életemből való).

Tehát ezt jelenti a MINDEN MINDEGY TUDATÁLLAPOT! Elvárások nélküli, reményteli életfilozófiát. És ha közben valami rossz is történik, hát legyen, el is engedem a dolgot.

Régen valahogy így tudtam élni és akkor minden sikerült egy pontig. Az a pont volt az, ahol átmentem önsorsrontóba. Te ne tedd, legyen…MINDEN MINDEGY! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: