El kell vesznünk ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat…

Bizony van az úgy, hogy azt hisszük jó úton járunk. Aztán történik egy csomó minden körülöttünk, ami letérít minket erről az útról. De ezeket a külső eseményeket sem más vonzotta be az életünkbe, hanem bizony mi magunk a cselekedeteinkkel, gondoltainkkal.

Ilyenkor van, hogy elveszünk, veszettül keressük önmagunkat akár évekig, de egyszerűen nem találjuk. Faljuk az önismereti könyveket, előadásokra járunk, netán pszichológushoz vagy más szakemberhez, befelé fordulunk, meditálunk és valahogy mégsem az igazi. Marad minden az adott állapotban: rosszul.

Gondoljunk arra, hogy talán ez nem véletlen. Talán valóban el kell vesznünk teljesen ahhoz, hogy egyszer megtaláljuk önmagunkat. Ezt onnan fogjuk tudni, hogy már nem stresszelünk annyit. Hogy minimális negatív érzelem megy át rajtunk, mint düh, irigység, agresszió. Megtanuljuk a türelmet és mások elfogadását. Segíteni akarunk másoknak. A hitről már nem is beszélve.

Elkezdünk egy másik aspektusban létezni, már a test-lélek-szellem egységében élünk.

Sajnos nem tudom megmondani, mi kell ehhez pontosan, hogy az ember ide eljusson.

Szerintem az önismeret önmagában kevés. Talán a felülemelkedést emelném ki, amikor is felülemelkedünk a korábbi énünkön, rosszul berögződött szokásainkon, még ha ez nem is megy egyik napról a másikra. De ha a vitorlánk jó irányba terel minket, akkor az együtt jár egy mély belső megnyugvással is. Szerintem innen tudhatjuk, hogy jó úton járunk…és végre megtaláljuk az elveszett Önmagunkat!

 

 

A magyar nők, mint Hungarikum

Szeretném leszögezni, hogy a blog teljesen politikamentes és semleges!

Arra gondoltam, hogy ha már nemzeti ünnep és női blog, akkor miért ne vonhatnám össze a kettőt? 🙂

Így lett a mai témám a magyar nők sajátosságai, hogy milyen sztereotípiák vonatkoznak ránk szerte a világban.  A sztereotípiákkal természetesen nem kell egyetérteni, ezeket számba venni inkább vicces. 😀

Íme:

-Szépek vagyunk:

abban egyetérthetünk, hogy ez a számunkra legtetszetősebb sztereotípia. Ami kétségtelen, hogy kis országunkhoz képest, a lakosság arányához mérten igen sok a modell, sikeres szépségkirálynő és ha végigmegy egy külföldi férfiú mondjuk egy átlagos hétköznap délutánon egy forgalmas budapesti utcán, nem győzi kapkodni a fejét, annyi a látnivaló. 🙂 És itt most nem a nevezetességekre gondoltam…

-Könnyen kaphatóak vagyunk:

talán az előző pont miatt vagy pedig azért gondolják ezt rólunk, mert nagyon sok külföldön a magyar szexmunkás. Ez sajnos nem vet ránk pozitív fényt, de ettől még nyilván nem fog mindenkire vonatkozni a fenti állítás.

-Búskomorság jellemez bennünket

ezt nem csak a nőkre vonatkoztatva gondolják, hanem úgy egyben, az egész népre. Tények itt is vannak, sokáig vezettük az öngyilkosságok listáját és a pszichés betegekét is Európában, ezen kívül dohányosok és alkoholisták is szép számban akadnak nálunk. Sajnos. Ennek nyilván politikai és történelmi okai is vannak, ne menjünk bele. Remélem, hogy ez a tendecia is pozitív változásnak fog indulni hamarosan.

-Jól bírjuk az erős italokat is (például pálinka):

szerintem valóban így van, sok esetben a fiatal hölgyek is képesek asztal alá inni a párjukat egy-egy buli hevében. 🙂 De azért az mégiscsak túlzás, hogy állandóan pálinkázunk…

-Majdnem minden étel elkészítéséhez pirospaprikát használunk

a külföldiek nem is gondolnák, hány hagyományos,külfödről átvett ételt készítünk előszeretettel és hogy nem nyomatjuk folyton intravénásan a gulyás levest. Na mindegy, hagyjuk rájuk! 😀

-Nacionalisták vagyunk és egyáltalán “miért pörgünk még mindig azon a Trianon dolgon”:

Mint említettem, politikamentes a blog, de azért annyit megjegyeznék, hogy a hazaszeretet, a hagyományok tisztelete mindenkit megillet, ahogy ahhoz is joga van mindenkinek, hogy szomorkodjon az elveszített országrészeink miatt. Pont.

Ezzel az összeállítással kívánok minden Kedves Olvasómnak csodaszép nemzeti ünnepet!

Kép forrása: https://www.facebook.com/ujgurmagyar

Akikről példát vehetünk – fogyatékossággal élő sikeres emberek

Cikkemet az esélyegyenlőség jegyében készítettem a teljesség igénye nélkül, hiszen még rengeteg híres és hétköznapi sikeres emberről hozhatnék példát azok közül, akik fogyatékossággal küzdenek.

Először is tisztázzuk, ki számít fogyatékosnak a hivatalos definíció szerint:

Fogyatékosság alatt olyan tartós vagy végleges – veleszületett vagy szerzett – érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értelmi vagy pszichoszociális károsodást, illetve ezek bármilyen halmozódását értjük, amely a környezeti, társadalmi és egyéb jelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja.” (Forrás: 2013. évi LXII. törvény § (1)).

Tehát rengetegen beleesnek ebbe a kategóriába, akár látás- vagy hallássérültek, pszichés és idegrendszeri betegek, végtaghiányosok, mozgássérültek, vagy akár belgyógyászati pboblémával élők, például cukorbetegek.

Nagyon sokan sajnos – és főleg a megbélyegzések miatt- a társadalom perifériájára szorulnak!

De mégis, miért kell ennek így lennie? Csak azért, mert mondjuk valaki nem lát, még élhet teljes életet, sőt! Hiszen ezt a tényezőt leszámítva ugyanolyan ember, mint bárki más!

Ugyanígy egy pszichés beteg is lehet szellemileg teljesen ép és ha jól kezelt, akkor szintén bármit elérhet, amit célként kitűz maga elé. Jó, vannak korlátok, de ezek legyőzhetőek, főleg ha a társadalom érzékenyebbé és befogadóbbá válik. Én ennek a pártján állok, ezért ez a cikkem, melyben fogyatékosággal élő sikeres embereket mutatok be, akik példaképként is szolgálnak!

-Weisz Fanni: siketen született, azt hiszem nem kell bemutatnom, mennyi sikert könyvelhet el magának, szépségversenyeket nyert, modellkedett és megfordult média vonalon több helyen a nyilvánosság előtt, például Áder János köztársasági elnök újévi beszédének rendszeres jelnyelvi tolmácsa. Nemrég ment férjhez.

-Agárdi Szilvia: születése óta látáskárosult. Gyermekkorától énekel, majd az egyik tehetségkutató műsorban tűnt fel és futott be és az Eurovíziós Dalfesztivál válogatójába is bekerült dalával.

-Daryl Hannah: a színésznő gyermekkora óta Asperger szindrómával él, melyet 2013-ban hozott nyilvánosságra. Az autizmus nem betegség, különösen ez a fajtája nem az, hanem a létezés egy módja. Rengeteg amerikai nagyszabású filmben szerepelt, bizonyos cikkek szerint karrierjét kettétörte a diagnózis bejelentése, de leginkább az, hogy már nem bírta úgy a reflektorfényt, mint korábban. Így is óriási teljesítmény, amit letett az asztalra!

-Catherine-Zeta Jones: a gyönyörű amerikai Oscar és Golden Globe díjas színésznő bizony bipoláris zavarban szenved. 2011-ben állt ki a nyilvánosság elé, hogy beszéljen betegségéről: „Nem könnyű ezzel élni, de remélem, azzal, hogy beszélek róla, segítek eltörölni azt a stigmát, amivel a bipoláris embereket illetik.” Feleség, családanya és nem utolsó sorban kivételes színészi tehetség  – a betegsége ellenére is.

-Nick Vujicic: A férfi végtagok nélkül született, mégis teljes, boldog életet él, szerető családja van és milliókhoz érnek el pozitív gondolkodásról és sikerről alkotott beszédei szerte a világon. Példaértékű!

Hatékony időbeosztás nőknek

Mi, nők általában rendelkezünk azzal a képességgel, hogy többfelé tudunk figyelni, több párhuzamos dolgot tudunk úgy kézben tartani, hogy azokat átlátjuk és mégsem veszünk el a feladatok sűrűjében.

Igazából erre rá is vagyunk kényszerülve, nincs is más választásunk, ha szeretnénk mondjuk karriert építeni, de legalábbis dolgozni, mellette családot alapítani, háztartást vezetni, helyes életmódot folytatni, szerelmi és baráti életet élni, és még az élethosszig tartó tanulás jegyében fejleszteni képességeinket, például nyelvtudásunkat, kikapcsolódni, hobbit folytatni.

Ez így nagyon sok feladatnak tűnik, nem csoda hát, hogy sokan elhanyagolnak a fentiek közül 1-1 területet, például a család mellett magukra és helyes életmódjukra már nem marad idejük vagy a szerelmi és baráti életüket hanyagolják el.

Rossz hír, hogy ez aztán kihat a többire és végül minden borulhat is, mint a dominó.

Ezeket a tevékenységeket tehát rendszerben kell működtetni, itt is igaz a sok kicsi sokra megy elv.

Hogyan lehet mégis hatékony időbeosztásunk?

  1. lépés: a jelenlegi helyzet áttekintése, mindig ez mindennek az alapja. Fogjunk egy egyszerű papírlapot és egy tollat. Először is írjuk fel életünk főbb területeit, vagy amelyeket még hozzá szeretnénk tenni a jövőben. Majd osztályozzuk őket, fontossági sorrendben. Majd gondoljuk át és írjuk mellé, hogy egy nap átlagban melyik tevékenységre hány órát szánunk. Meg fogunk lepődni, hogy sokszor a legfontosabb tényezőkkel, mint például magánélet, család foglalkozunk a legkevesebbet és a legkevésbé fontosakkal a legtöbbet. Azt is gondoljuk át, milyen időpocsékoló tevékenységeink vannak, amelyek teljesen elhagyhatóak és fogadjuk meg, hogy ezeket kiiktatjuk életünkből. Az üres időszakokat (például várakozás a buszra, utazás) pedig tölthetjük hasznosan is, például nyelvtanulással.
  2. lépés: ütemterv, ha a jelen helyzet áttekintése már megvan, megtettük az első legfontosabb lépést, hiszen már átlátjuk, hol hibádzik a rendszer. Feladatunk most három tervet készíteni:

egy napit, egy hetit és egy havit. Ehhez meg is rajzolhatjuk a naptárat, de az is segítség, ha van részletes határidőnaplónk. Aki jobban szereti, számítógépen is elkészítheti, pl. excel táblában. Közelítsünk a nagyobbtól a kisebb felé, mert így könnyebb lesz a feladat.  Tehát kezdjük először a havival és a számunkra legfontosabb területtel. Írjuk be a naptárba nagyjából azokat a napokat, amikor az adott területtel szeretnénk foglalkozni, majd folytassuk ezt egészen a legkevésbé fontos terület felé. Ezt követően vegyük elő a heti tervezőnket és tegyük meg újra ugyanezt, de már részletesebben dolgozzuk ki, mely napokon mit csinálunk. Végül elérkeztünk a napihoz. Ebből kettőt is érdemes készíteni, egy hétköznapit és egy hétvégit, mert ez jelentősen eltérhet egymástól. Tervezzük meg egy átlagos hétköznapunkat és hétvégi napunkat órára lebontva a fenti fontossági szempontok szerint.

  1. lépés: végrehajtás: ez a legnehezebb rész, de igazából csak elkezdeni az, mint mindent. A legfontosabb, hogy tartsuk is magunkat az elkészült tervünkhöz! Statisztikák szerint az új szokás kialakítása körülbelül 21 napot vesz igénybe. Tehát ha eddig tudatosan, kitartóan csináljuk az új időbeosztást, utána már rutinná válik maga a terv szerint élés és már ez lesz a természetes. Ehhez nélkülözhetetlen a tudatosság is mindennapjainkban.
  2. lépés: újratervezés: ne vesszünk el a rutinban, időnként vizsgáljuk felül időbeosztásunkat és mindig legalább egy hétre előre tervezzünk. Előző este a következő napunkat is beírhatjuk a naptárba. Ha bármelyik életterületünkön jelentős változás áll be, legyen az magánéleti vagy munkaügy, akkor építsük fel újra az időbeosztásunk tervét az előzőek szerint.

A szépség mindenhol ott van!

Hűvös őszi vasárnap délután volt. Egész nap, sőt egész hétvégén zuhogott az eső, megállíthatatlanul.
Történetünk főszereplője – nevezzük Melindának – kissé melankolikus lett. Másnap munka, korán kell kelni- gondolta ő-, ráadásul a magánélete is romokban. Ahogy ezekre a dolgokra gondolt, egyre mélyebb és mélyebb depresszióba süllyedt. Elpityeredett, majd elkezdett zokogni. Már nem csupán az esőcseppek, hanem a könnyei is záporoztak.
Egyszer csak csengettek a bejárati ajtón. Letörölte könnyeit, tükörbe nézett, kicsit megigazította a haját, majd ajtót nyitott. Senki nem állt az ajtóban. Kicsit jobban körülnézett, majd egy aprócska dobozra lett figyelmes a lábtörlőn. Kíváncsivá tette őt a váratlan meglepetés, így visszalépve a lakásába kinyitotta a kis csomagot.
Egy porcelán angyalszárny volt benne és egy kis levél, mely így szólt:
“Melinda, Te mindig is a saját utadat jártad. Ne feledd az életedben az van, amit kértél. Amíg csak élsz, bármit elérhetsz, ha igazán szeretnéd! Ha igazán akarsz valamit, akkor az egész univerzum a segítségedre siet. Láss, nyisd ki a szemed és vedd észre a csodákat!”
Feladó vagy aláírás nem szerepelt a levélen. Melinda nagyon meglepődött. Majd kicsit észhez térve a meglepetés hatásától, elszégyellte magát. Hirtelen elkezdte átlátni, hogy mi mindene van és mennyi mindent ért már el az életében. Elkezdte más szemszögből vizsgálni az életét: pozitív nézőpontból. Érezte a hálát mindazért amije és akije van.
Ránézett a kutyájára. Végigsimította selymes bundáját és örült, hogy megadatott neki ez a csoda, hogy van egy csodás, szerető kutyája. Majd látta az esőcseppeket táncolni az ablaküvegen és azt, ahogy egy-két csepp megcsillant a villanyfényben. Gyönyörűnek látta a jelenséget. Aznap nyugodt lelkivilággal, bár még a meglepetés hatása alatt feküdt le aludni.
Másnap reggel még az ébresztőóra jelzése előtt kicsivel felébredt, méghozzá frissen, vidáman, kipihenten.
Újra elolvasta az előző napi kis levelet és megint csak elöntötte a hála érzése.
Aznap már nem esett, sőt végre kibújt a felhők mögül a nap. Munkába igyekezett.
A buszmegállóhoz menet elsétált a szokásos virágárus mellett. Itt mindig elsietett korábban, azonban most megállt. Körülnézett a szebbnél szebb virágok között és meg is szagolta némelyiket. Magába szippantotta azt az illatot, amiért érdemes élni. Ezután új ötlete támadt: meglepte saját magát egy csokor virággal. Csak úgy, mert be akarta vinni az irodába. Hogy munka közben se feledkezzen meg a kis üzenetről és hogy egy kis vidámságot csempésszen a szürkeségbe.
Amikor épp távozóban volt a virágboltból, beleütközött valaki, aki pedig éppen akkor készült belépni az üzletbe.
Összenéztek. Melindát egy kellemes, de áramütésszerű érzés járta át, amikor a férfi szemébe nézett. Hosszú másodpercekig néztek egymás szemébe. Majd a férfi elkapta a tekintetét és tovább rohant.
Melinda ezután bement dolgozni. Kicsit megint elszomorodott, de próbálta elhessegetni a rossz érzést.
Csak a csokor virágra koncentrált, amit saját magának vett.
Már majdnem véget ért a munkaideje, amikor csörgött a mobilja. Egy ismeretlenül is ismerős férfihang szólt bele.
Kiderült, hogy Melinda zavarában a virágüzletben hagyta tárcáját, benne az összes iratával és szerencsére a névjegye is benne volt. Az a bizonyos férfi találta meg. Megbeszéltek még aznapra egy találkozót, ugyanott a virágüzletnél, ahol a férfi majd visszaadja neki elveszett iratait.
Melinda szíve a torkában dobogott, ahogy közelített a helyszínhez. Ott várta Ő, aki szintén nagyon zavarban volt.
Melinda- szólította nevén a férfiú -lenne kedve velem meginni egy kávét?
A történet, úgy gondolom, hogy happy enddel fog záródni. Melinda pozitív gondolkodása volt a kulcs? És ki lehett az ismeretlen, aki a kis csomagot hagyta ott? Ezek megoldását, már a Kedves Olvasók fantáziájára bízom! 🙂

7 női baj és ellenszereik

Nekünk nőknek is be kell látnunk, hogy bár nagyon sok jó tulajdonságunk van, például a többfelé figyelés képessége, mi visszük általában a háztartást, neveljük a gyermekeket, mindemellett még dolgozunk is és karriert futunk be, próbálunk jó párkapcsolatot fenntartani, azért nekünk is vannak hibáink. Hogy melyek ezek, mi okozhatja őket és mi rájuk a megoldás, ebben a bejegyzésben fejtegetem. Természetesen ezek csak általánosítások és mint minden ilyen esetben, itt is tisztelet a kivételnek!
Akinek nem inge, ne vegye magára, akinek igen, az tanulhat belőle:
-Hisztizünk:
hajlamosak vagyunk arra, hogy negatív érzelmeinket hiszti formájában fejezzük ki, visszaidézve ezzel a gyermekkort. 🙂 Ennek sajnos hormonális okai is lehetnek, úgy mint a premenstruációs szindróma. Érdemes lehet nőgyógyászhoz fordulni, ha általában a menstruációt megelőzően/közben tapasztaljuk magunkon a gyakori kiborulást. Lehet, hogy egy fogamzásgátló gyógyszer is elég ahhoz, hogy a hormonális kiváltó okok megszűnjenek. Így párunk is boldogabban élheti meg mellettünk ezeket a napokat.
-Hajlamosak vagyunk túlköltekezni
Sajnos ez 10-ből 7 nőre biztosan igaz! Mivel általában mi, nők intézzük a bevásárlást, így mi csábulunk el jobban az élelmiszerüzletekben is. És akkor még nem beszéltünk a női kellékekről, cipőkről, ruhákról, kozmetikai termékekről. Egyszerűen szeretünk vásárolni. Ennek genetikai alapja is lehet, hiszen az “ősasszonyok” feleltek a gyűjtögetésért, míg a férfiak vadásztak. Ez a gyűjtögetési ösztön a mai napig kódolva van bennünk. A túlzott vásárlásnak persze lehetnek pszichés okai is, sőt el lehet jutni a függőségig. Újabban az a trend terjedt el, hogy az internetről rendelünk és izgatottan várjuk a csomagokat. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: nem szenvedünk-e vásárlási függőségben. Amennyiben igen, érdemes szakemberhez fordulni. Az is segíthet, ha nem olyan nagy a baj, hogy tudatosan új, spórolási szokásokat vezetünk be.
-Túlságosan érzelmesek vagyunk, a logikus gondolkodás nem az erősségünk:
Ez is genetikailag kódolt tulajdonság, de lehet fejleszteni, lehet rajta dolgozni. Mi nők, az utódok kihordására és felnevelésére, a család összetartására vagyunk kódolva, ez tény. Ezért erősebben kötődünk, általában sokkal érzelmesebbek vagyunk, mint férfitársaink. Gyakrabban sírunk, de ez természetes. Viszont a túlzott érzelgősség már nem jó dolog, a mai világban még jobban szükség van a józan paraszti észre, mint bármikor. Ezért próbáljunk meg a realitás talaján maradni és ne csupán érzelmi alapon döntsünk.
-Rosszul tájékozódunk
Erről a férfitársaink tudnának többet mesélni, hányszor hívjuk fel őket telefonon, hogy eltévedtünk és segítsenek ki minket. Egyszerűen a térképet sem tudjuk olyan hatékonyan értelmezni és használni, mint a hímneműek. Még jó, hogy van GPS! 🙂 Megoldás az lehet, hogy gyakoroljuk, hogy megpróbálunk mindig új útvonalon eljutni a szokásos célunkhoz, vagy többet forgatjuk a térképet tanulási céllal.
-Édesszájúak vagyunk
Sajnos általában igaz, ez is összefüggésben van hormonális tényezőkkel. Viszont hízásra is hajlamosabbak vagyunk, mint a férfiak, főleg csípő tájékra, gondolom, nem kell magyarázni, hogy miért. Megoldás a mentes édességek otthoni elkészítése, a tudatos odafigyelés, életmódprogram, mozgás beiktatása.
-Sosem vagyunk teljesen elégedettek a külsőnkkel
Ez aztán abszolút női tulajdonság. Fiatalon és csinosan is találunk kivetnivalót magunkon, majd egy jó 10-15 év múlva már nem is értjük – a régi fotóinkat nézegetve- hogy mi volt valójában a bajunk magunkkal. De minden életkorban lehet ápoltnak, csinosnak, jól öltözöttnek lenni, sőt ez még súlytól sem függ. Végre elérkezett az a kor, hogy a teltebb alkat is divat, így már a médiából sem csak cérnavékony modellek mosolyognak ránk, frusztrációt okozva ezzel. A megoldás, hogy amin nem tudunk változtatni, azt fogadjuk el magunkban, amin viszont igen és zavar bennünket, azért tegyünk, hogy megváltozzon (például fogyás).
-Szeretünk mindent túlgondolni és magunkra venni
A férfiak általában egyszerűbb, logikusabb sémák szerint gondolkodnak és nem agyalnak annyit, mint mi nők. Ezen a területen is hajlamosak vagyunk az érzelmeink rabjai lenni. Általában a szerelmi életben figyelhető meg legjobban ez a különbség, de a munkahelyi pletykálkodás is e tőről fakad. Megoldás, ha itt is belevisszük a tudatosságunkat a hétköznapokba. Aranyszabály, hogy amit más gondol rólad, az az ő dolga, nem a tiéd. Pletykálkodni, irigykedni pedig nem érdemes, magadat mérgezed vele hosszú távon.
Fenti felsorolás nélkülözi a teljességet. Azt gondolom, ha felismertük hibáinkat, könnyebb is rajtuk változtatni. Persze van, ami genetikailag kódolt nálunk, de kis odafigyeléssel a hétköznapokban kompenzálhatjuk rossz tulajdonságainkat is.

Kiégés VS amikor a hobbid a munkád

Napjaink rohanó világában sokakat nem kerül el sajnos a kiégés (bornout).

Hogy ennek mik a tünetei?

-Már csak kényszerből mész be dolgozni, legszívesebben minden nap beteget jelentenél

-Nem vagy motivált, nincsenek kreatív ötleteid, nem viszel bele lendületet a munkádba, hanem gépiesen csinálod

-Folyton fáradtnak, kimerültnek, depressziósnak érzed magad

-Megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, úgy mint gyakori fejfájás, ízületi fájdalom, emésztési zavar

Viszont jó hírem van, ebből az állapotból ki lehet jönni, ha mást nem, munkahely vagy szakterület váltással, esetleg egy hosszabb szünettel, csak idő kell hozzá. A negatív érzéseket is meg kell élni, nem elnyomni magunkban.

Tegyük fel önmagunknak a kérdést: mit csinálnánk legszívesebben, akár ingyen is?Mi az, ami motiválni tudna bennünket. Ha nincs rá mód, hogy ezzel a tevékenységgel rögtön pénzt keressünk, akkor gondolkodhatunk önkéntes munkában is, hogy tapasztalatot szerezzünk, sikerélményünk legyen.

Én is keresztül mentem már sajnos kiégésen, mégis abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ma már elmondhatom: a hobbim lett a munkám!

Hogy mi tesz egy munkát kvázi szórakozássá?

– Alig várod, hogy munkába mehess

-Telis tele van a fejed ötletekkel, legszívesebben mindet megvalósítanád

-Szabadidődben is előfordul, hogy dolgozol, mert akkor jut eszedbe valami ötlet

-A képességeid közül az erősségeidet tudod hasznosítani főként

-Munkáddal másokon is segítesz, ha közvetve is

-Előbb-utóbb anyagiakban is megmutatkozik a siker, bár nem ez a fő motivációd

Azt javaslom azoknak, akik jelenleg a kiégés fázisában vannak, hogy ne adják fel és merjenek kockáztatni, változtatni!

Szelfizés avagy mi az ördög?

Én személy szerint a 90-es években voltam gyerek és tini.

A gimnáziumban kaptam meg életem első mobiltelefonját, mivel akkoriban jelentek meg először normálisnak mondható méretben. De bevallom őszintén, egész gyerekkoromban jól elvoltam az otthoni, egy szem vezetékes telefonunkkal. 🙂

Most nem mennék bele a mobiltelefonok fejlődéstörténetébe mélyebben, a lényeg, ugye, amit tudunk is, hogy eleinte egyre kisebbek lettek a készülékek, majd az érintőképernyősök elterjedésével (kb. 2010-től), meg egyre nagyobbak lettek.

Hogy mikor is kezdték el az emberek önmagukat fotózni? És mégis mi a fenéért? 😀

Maga az önarckép, mint olyan, már évszázadokkal ezelőtt is megjelent, például a festőknél.

A mai szelfizésnek pedig ez lehet az alapja: ténylegesen jó minőségű képeket, azt gondolom, hogy már csak az okostelefonok megjelenésével lehetett elkezdeni készíteni. Ezek gyakran felülmúlták a kompakt digitális fényképezők tudását is.

Bejött a képbe a közösségi média, a Facebook például 2009-ben csak kezdett alakulni Magyarországon. Pár évvel később pedig már szinte mindenki fent volt, aki “számított” és szinte kötelező jellegű volt képes posztokban beszámolni mindennapi életünkről, utazásainkról, gasztronómiai élményeinkről, gyermekeinkkel kapcsolatos élményeinkről stb.

És azt gondolom, itt jött képbe az önarckép: hiszen ha senki nem állt rendelkezésre, hogy egy megörökítendő pillanatban lefotózzon minket, akkor elkezdtük lefotózni saját magunkat. Eredetileg ez lehetett a szelfizés, majd az azt követően megjelenő, előlapi szelfi kamerák funkciója.

Később mi történt? Kialakult egy mondhatni betegség, ami túlzásba vitt szelfizéssel és erős önértékelési zavarral párosul.

Hogy ezt tetézzük, megjelentek a filterek, a fotó retusáló programok és az átalakító, “megszépítő” alkalmazások.

Tisztelet a kivételnek, de sokan, köztük bevallom én is ennek a csapdájába estem egy időre.

Ki lehet belőle jönni, azonban nem kis önismereti munkát igényel! Függővé lehet válni, de abba is lehet hagyni, mint bármely függőséget!

Én már azt vallom, hogy tegyünk ki lehetőleg olyan fotókat, ha egyáltalán kiteszünk, amit mások csináltak rólunk.

Persze sikerülhet jól egy szelfi, vannak ízlésesek, de ez mégsem ugyanaz. Szerintem törekedjünk a normalitásra, ez lehet a kulcs! 😉

Amikor a Tiéd a világ! :)

 

actress-2868705_960_720

Ma reggel kitörő jókedvvel ébredtem!!

Szeretném elmesélni, hogy olyan feladatokat sikerült pár óra alatt megoldanom, melyeket vagy két hónapig halogattam…

Mindenkinek vannak problémái, persze, így nekem is, de ezek pont azért vannak, hogy megoldjuk őket! Ezek ugyanúgy feladatok, mint amelyeket a munkahelyünkön meg kell oldanunk! És hatalmas érzés, amikor az ember legyőzi önmagát, szembenéz a megoldandó problémáival és meg is oldja őket szépen sorra!

Egyszerűen boldog vagyok, hogy élek, örülök, hogy vannak szeretteim, csodálatos otthonom, tapasztalataim, lehetőségeim és múltbéli és biztos vannak benne, hogy jövőbeni sikereim!

Nem tudok mást tenni, mint rendületlenül hinni saját magamban! S tudom, amíg ezt teszem, nem lehet legyőzhetetlen akadály! Mert CSAK ez számít: elhiszed-e, hogy képes vagy rá? Legyen ez bármi is!

Nem függhet az anyagiaktól, attól, hogy milyen szakmád van, attól, hogy épp milyen a kapcsolati státuszod, sem mások véleményétől! Ez olyasmi, ami BENNED VAN! 😉

A kitörő öröm, a hála, az elégedettség! Kívánom, hogy legyen ez az alapállapotod neked is! 🙂

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑